„Hajnali álom. Soha ilyen szépet. A tíz év előtti arc. A sugárzó Lány. A teli fogsor. A szemek sötétje. A kicsit hátravetett fej, mint egy régi címlapon.
Jön az erdei ösvényen felém. Fekete kordbársony kabátban, ruganyos léptekkel. A tekintet még nem rejtőzik el mindenki elől saját lelke útjában. Jött felém a lányom. Kitártam a karom, és a nevét kiabáltam…
És fájdalom nélküli volt a szívem.  Olyan közel jött, hogy összeért az arcunk.És akkor, mint egy tüllfátyol, ellebbent a kép, én a saját arcomhoz kaptam, és arra ébredtem, hogy azt mondom: „Jaj!” Ébren, és hangosan pedig ezt ordítottam: Tudnod kell, hogy életem legnagyobb és legreménytelenebb szerelme vagy, lányom!”  

Csernus Mariann lánya, Joó Katalin szintén színészi pályára lépett (1975-ben végzett Horvai István osztályában), majd 36 évesen, döbbenetes körülmények között öngyilkos lett.
Csernus Mariann öt évvel később lépett elő a gyász hallgatásából a Ki voltál, lányom? című könyvével. 

E mű meghökkentően érdekfeszítő, megrendítő, ám műfaját tekintve igen nehezen meghatározható, töredékeiben egész vallomás. 

A mindvégig drámai feszültségű írásban tiszteletre méltó írói-emberi önfegyelemmel, már- már egy „női Ödipusz” konok, öngyötrő őszinteségével kutatja családi tragédiájának indítékait, miközben egyre mélyebbre száll alá az összekuszálódott érzelmek mélységeibe. Képzeletbeli párbeszéd ez egy halott lánnyal.  Egy anya párbeszéde, aki kimondatlanul is tudja, hogy az ész és értelem eszközeivel megérteni, feldolgozni talán lehetetlen is mindazt, ami a lelkekben tört össze.  Mégis megpróbálja, nem tehet mást.  

Szereplők: Kecskés Karina, Nyári Zoltán, Sztárek Andrea  
Látvány és jelmez: Árva Nóra 
Zeneszerző: Pirisi László 
Rendező: Horváth Patrícia

A Hatan társulat ars poeticája:
“Olyan előadásokat szeretnénk bemutatni amelyek után beszélgetni lehet egy általános jelenségről – legyen az társadalmi, szociális, avagy kultúrális – ami vélemények ütköztetésére sarkallja a nézőket és visszahozza őket az offlinevalóságba. Olyanokat, amik lélekemelőek és katartikusak is egyben.”