Író: Hell István
Dramaturg: Hell Nikolett
Zeneszerző: Szalárdy Levente
Hangmérnök: Németh Sándor
Animátor: Erlauer Balázs
Díszlet és szcenika: Molnár Zsuzsa
Rendező-koreográfus: Simoncsics Pál

Táncolják: Bogár Szabó Bálint, Délikert Táncegyüttes, Suhancok Táncegyüttes, Tiszavirág Táncegyüttes.
Közreműködnek: Fábri-Ivánovics Tünde népdalénekes, Bánvölgyi Tamás, Borovics Tamás, Gömöri Krisztián. Kosztolányi József, Pálfi Zoltán, Rácz Tibor, Szívós László színművészek.
 

A legenda – és Vágó Pál híres árvízi festményének címe –szerint ezt a szállóigévé vált mondatot Ferenc József osztrák császár, magyar király mondta, amikor 1879. március 17-én meglátogatta az árvíz sújtotta várost.
A szegedi Nagy Árvíz rombolása viszont nem legenda, hanem a számok szerint nagyon is valóságos volt: Szegedet ekkor közel 3 méter magas víz árasztotta el, a katasztrófa 146 ember életét követelte. Mivel a házak legnagyobb része nem kőből vagy téglából épült, 5458 ház összeomlott és csak 265 épület állta ki az árvizet, 60 ezer ember hajlék nélkül maradt. A víz csak 186 nap múlva húzódott vissza teljesen, addig a csónak töltötte be az elsődleges közlekedési eszköz szerepét, amit később deszkákból készült úszó járdákkal egészítettek ki. A „tiszai ladik” a mentés egyik jelképévé is vált.

Szeged élni akart: az emberek egymást mentették, a megmaradt javakat közösen őrizték. Az apátiát gyorsan váltotta fel az élni akarás, a cselekvés. Az árvíz betörését követő harmadik napon megnyitott a piac, elindult a mindennapi élet.
A királyi biztossá kinevezett Tisza Lajos országgyűlési képviselő elsődleges feladata a városban jelentős problémákat okozó víztömeg eltávolítása volt. A szádfal építése és folyamatos szivattyúzás segítségével sok épület menekült meg
az összeomlástól, a nagy hőség ellenére bűzlő pocsolyák nem képződtek, így a járványok nem mértek újabb csapást a szegediekre.

A Nagy Árvíz híre bejárta a hazai és nemzetközi sajtót, és addig példátlan összefogás alakult ki a város megsegítésére. A hazai támogatás mellett 35 ország nyújtott segítséget Szeged újjáépítéséhez. Somogyi Károly esztergomi kanonok adománya a város új könyvtárát alapozta meg, Munkácsy Mihály és Liszt Ferenc jótékony felajánlásaikkal járultak hozzá a károk helyreállításához. Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma segítségnyújtására a mai körutak elnevezése is emlékezik.

A Nagy Árvíz utáni újjáépítés jogosan tekinthető a Város újjászületésének. A Szegedért Alapítvány alapítói 1989-ben ezért döntöttek úgy, hogy az alapítványi díjak átadásának időpontja minden évben március 12., a Nagy Árvíz napja legyen.
Az árvíz és az újjászületés 140. évfordulóján a „Szeged szebb lesz, mint volt” táncdrámával emlékezünk, amelyet a Szegedért Alapítvány felkérésére szegedi alkotók hoztak létre.

A darab Mikszáth Kálmán helyszíni tudósításai és hiteles levéltári anyagok felhasználásával készült. A tánc és a próza nyelvén, Bitó János halászmester sorsán keresztül mutatja be a szegediek mindennapjait, a védelemért felelősök vitáit, a
küzdelmet az árral, a nemzetközi segítséget, az újjászületést. Így állítva emléket 1879. névtelen hőseinek is.