Cso-Cso szan és Pinkerton története a szerelmi tragédiák sorából is kiemelkedik. Az „ideiglenes házasságot” valódi érzelmi és törvényes kötésnek gondoló Pillangókisasszony történetében a remény utolsó morzsájának elvesztése után már csak a halál lehet a kiút. A librettót ihlető műről azt mondták, hogy „ha nem egzotikus helyszínen, tőlünk távol játszódna a dráma, elviselhetetlen volna ez a fájdalom.” Az operarajongóknak Puccini csodálatos zenéje emeli katartikus magasságokba a tragédiát. 

I. felvonás 
Pinkerton amerikai tengerészhadnagy hajója Nagaszaki kikötőjében állomásozik. A fiatal tiszt arra használja fel ezt az alkalmat, hogy japán módra „házasságot” kössön Cso-Cso szannal, egy elszegényedett főnemesi családból származó gésával. Az üzletet, mely szerint 999 évre a házat és a telket is bérbe vette, de melyet bármely pillanatban fel is mondhat, Goro, a hivatásos leánykereskedő és házasságközvetítő ütötte nyélbe. Az amerikai konzul figyelmezteti Pinkertont, hogy a leány komolyan veszi a házasságot, s ezért a keresztény vallást is felvette. Pinkertont nemigen hatják meg a komoly szavak. Mialatt „menyasszonyát” várja, lelkiismeretfurdalás nélkül iszik leendő „igazi” amerikai felesége egészségére. Megérkezik barátnőivel Cso-Cso szan, majd a rokonság, aztán megkezdődik a valóban praktikusan egyszerű házassági szertartás. Alig távoztak a hatóság emberei, beront az új asszonyka nagybátyja, a szerzetes. Már értesült unokahúga végzetes lépéséről, s kiátkozza a szerencsétlent. Pinkerton kiutasítja a felbőszült csendháborítót, s vele együtt az egész „új rokonságot”. Butterfly lassan magához tér, bánata felenged, és a csillagfényben tündöklő éjszakában boldogan követi „férjét” a házba.  

II. felvonás 
Három év telt el a boldog tavasz óta. Pinkerton, mielőtt hazatért, azt ígérte ugyan, hogy visszajön, ha új fészket raknak a fecskék, de úgy látszik, Amerikában a madárkák ritkábban térnek haza. Belép a konzul. Fájdalmas megbízást kellene teljesítenie. Pinkerton írt neki: megnősült, és most újból Japán felé tart. Vajon emlékszik-e még rá az egykori kis gésa? Butterfly boldogan fogadja a konzult, rögtön gyanítja, milyen hírrel jött: a férje visszatér. A többit persze nem sejti, és a konzul - látva boldogságát - nem is meri felvilágosítani, pedig kétszer is belekezd a levél olvasásába. Közben Yamadori herceg zavarja meg őket. Szereti Cso-Cso szant, és feleségül kéri, de egy „amerikai tiszt felesége” számára elképzelhetetlen a gondolat, hogy máshoz menjen, mégha százszor is elváltnak tekinti a japán törvény az asszonyt, akit férje elhagyott. Mikor a konzul mégis felveti, hogy az előkelő kérőt nem kellene elutasítani, Cso-Cso szan felháborodása nem ismer határt; végül, mint döntő érvet, behozza gyermekét - Pinkerton fiát. Sharpless dolgavégezetlenül távozik. A kikötőből ágyúlövés hangzik. Butterfly az ablakhoz rohan, és kibetűzi a hajó nevét: Abraham Lincoln, Pinkerton hajója. Boldogan készül a fogadtatásra. Szuzukival a kertbe sietnek, s hamarosan virágerdő borítja az egész házat. Vörös pipacsot tűz a hajába, felveszi esküvői köntösét, a gyermeket is díszes ruhácskába öltözteti, majd hármasban várják a ház urát, a férjet és apát. Az éjszaka leszáll. Szuzuki elálmosodik, a kicsi is elalszik, csak Cso-Cso szan virraszt ébren, mozdulatlanul.  

III. felvonás 
Megvirradt. Szuzuki aludni küldi holtfáradt úrnőjét. Megjelenik Pinkerton, Sharpless és Kate, Pinkerton felesége. Szuzuki halálra rémül, amikor megtudja, ki az idegen asszony, és hogy miért jöttek. Tisztán érzi: ezt a csapást Cso-Cso szan nem éli túl. Végül mégis vállalkozik a lehetetlenre: elkéri a gyermeket anyjától, hogy Kate magával vigye. Későn ébred fel Pinkerton lelkiismerete, s felindultan elrohan. Váratlanul megjelenik Butterfly: még semmit sem sejt, ujjongva keresi Pinkertont... aztán dermedt csend veszi körül, végül rádöbben a valóságra. Fiát azonban csak az apának adja oda. Amikor magára marad, előveszi a tőrt, mellyel egykor édesapja vetett véget életének. Szuzuki még egy utolsó kísérletet tesz, hogy eltántorítsa úrnőjét végzetes szándékától: beküldi kisfiát. Cso-Cso szan azonban már döntött. Elbúcsúzik gyermekétől, és követi az írás szavait, melyeket a tőr pengéjéről olvas el: „Becsülettel halj meg, ha becsülettel nem élhetsz tovább."

Fotó: Nagy Attila